Cím: A nagy zsákmány
Szerző: Janet Evanovich és Lee Goldberg
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2014
A nagy zsákmánnyal először egy kedvenc könyves vloggerem videójában találkoztam. A fülszövege felkeltette az érdeklődésem, így végül felkerült az elolvasandók listájára.
A történet szerint: „Kate O’Hare, az FBI különleges ügynöke közismert elkötelezettséggel és fegyelemmel végzi a munkáját: a világ leghírhedtebb bűnözőit hajszolja, és juttatja rács mögé. És bár Kate az elmúlt öt évben komoly hírnevet vívott ki magának, őt csupán egyetlen név érdekli: Nicolas Fox, a nemzetközileg körözött svindler, akire a nő több okból is le akar csapni. A vakmerő, jóképű és veszélyesen elbűvölő Nicolas Fox született szélhámos. Hírhedt a bonyolult svindlijeiről, amelyekkel híresebbnél híresebb gazdagokat kopaszt meg. Eleinte a pénz motiválta. Ma már az izgalom. Amikor úgy tűnik, Nicolas Fox ezúttal tényleg nem ússza meg szárazon, a férfi sikerre viszi eddigi legnagyobb svindlijét: állást ügyeskedik ki magának az FBI-nál, Kate O’Hare különleges ügynök társaként.”
A fülszöveg alapján egy pörgős, könnyed történetre számítottam, és a könyv simán teljesítette ezt az elvárást. Cselekménye akciódús, mozgalmas, miközben végig megőrzi könnyedségét. Kicsit olyan volt olvasni, mint egy akcióvígjátékot nézni. Azonban a pörgős cselekményben olykor hatalmas ugrások jelennek meg, így amikor a könyv elkezdi sorra venni a csapat tagjainak beszervezését, először nem nagyon értettem, kik ezek és honnan kerültek elő.
A történet számomra hullámzó volt a realisztikusság tekintetében. Természetesen ez nem egy véresen komoly krimi, ezért nem is vártam el, hogy minden részlete hihető legyen. Azonban azért hívom hullámzónak, mert olykor képes volt olyan kidolgozottsággal vagy természetességgel tálalni egyes részleteket, hogy azt – még ha a valóságban ilyen nincs is – könnyedén elfogadtam. Máskor viszont olyannyira irreális jelenetekkel szembesültem, melyek megakasztották az olvasást.
Ilyen volt számomra az elvileg komoly elitkommandós múltra visszatekintő Kate, akinek a szájába a szerzők időnként zavaróan irreális mondatokat adtak, valamint a viselkedése alapján sem tudtam róla elképzelni, hogy egy professzionális ügynök. Erre a legjobb példa a kihallgatásos jelenet, mikor Kate végre elkapja Nicket, és bemegy a kihallgatószobába, hogy kifaggassa. Nick mindössze pár csipkelődő megjegyzést tesz, mire az ügynöknő pillanatok alatt átvedlik egy tizenéves csitrivé. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de akit egy rövidke beszélgetéssel ennyire ki lehet akasztani, annak én inkább nem adnék a kezébe fegyvert…hát még rakétavetőt.
Ami amúgy szereplőket illeti, Nick egyik svindlijéből perdült át a másikba, miközben már a következőn agyalt, Kate pedig eszeveszetten igyekezett lépést tartani vele, és elmondhatjuk, hogy kettejük közt „működött a kémia”, valamint kapcsolatuk és párbeszédeik olykor nagyon szórakoztatóak voltak. A csapat – hiszen természetesen egy svindlihez nem elég egyetlen, magányos elkövető – többi tagja szintén szórakoztató, könnyen megkedvelhető karakter. Nick ezúttal a svindlik tekintetében amatőr társakat választott: egy tehetséges, de befutni képtelen színész, egy kalandvágyó, szabadszájú nőszemély, aki minden létező járművet képes vezetni, egy alulértékelt sminkmester és egy ügyes kezű, elszegényedett építész-ezermester és persze a túlbuzgó FBI ügynök, Kate alkotta a csapatot.
Ami nem annyira tetszett, hogy a szereplők felépítésére nem jutott túlzottan sok idő. A mellékszereplők bemutatása kicsit felsorolásszerű, Kate hátteréről néhány mondat áll csak rendelkezésünkre, míg Nick bármennyire is megnyerő, karizmatikus, nem sok dolgot tudhatunk meg korábbi svindlijeiről, vagyis nem teljesen tiszta, miért is ő az FBI egyik legkeresettebb bűnözője.
Összességében A nagy zsákmány egy helyenként szórakoztató, könnyed történet, melyet nem érdemes túlzottan komolyan venni. Nem túl csavaros sztori, de szerethető, tele kicsit sablonos, de azért aranyos szereplőkkel. Ha a filmek esetén mondhatunk olyat, hogy „egyszernézős”, akkor erről a könyvről állíthatjuk, hogy „egyszerolvasós”.
Az én pontozásom szerint:
Tartalom: 5/4 pont
Karakterek: 4/3 pont
Stílus és nyelvezet: 4/3 pont
Külső: 2/2 pont
Összesen: 15/12 pont
molyos pontszám: 5/3,5 pont
