Cím: A szerelem egyenlete
Szerző: Helen Hoang
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2018
Nyárra egy könnyed olvasmányt kerestem, így akadtam rá erre a kötetre.
A történet szerint: „Stella Lane szerint a világot a matematika tartja össze. A munkahelyén algoritmusokat készít, melyekkel előre láthatóak a fogyasztói tendenciák. Jóval többet keres, mint amennyit el tud költeni, és jóval kevesebb tapasztalata van a férfiakkal, mint egy átlagos harmincéves nőnek. Stella ráadásul Asperger-szindrómával él, és a nyelves csókról az jut eszébe, ahogy az apró halak a cápák fogait tisztogatják. Arra a következtetésre jut tehát, hogy gyakorlásra van szüksége. Mégpedig egy profival. Ezért felbéreli Michael Phant, az eszkortfiút. A félig vietnami, félig svéd, lenyűgözően jóképű Michael nem engedheti meg magának, hogy visszautasítsa Stella ajánlatát, ezért beleegyezik, hogy segít tartani az ütemtervet, az előjátéktól egészen a Káma Szútra bonyolultabb lapjaiig… ”
Egyszóval a fülszövege egy laza, szórakoztató történetet ígér, de végigolvasva jóval többet kaptam annál. A történet ugyanis szépen körüljárja az előítélet témáját. Egyrészt foglalkozik a fogyatékossághoz kapcsolódó előítéletekkel. Stella igyekszik titokban tartani Asperger-szindrómáját, hogy elkerülje a kéretlen megbélyegzést, ám ezzel együtt lénye egy darabját próbálja elnyomni. Nem meglepő, hogy kísérletei rendre kudarcot vallanak. Hosszú és fájdalmas úton kell végigmennie, hogy elfogadja önmagát.
Emellett megjelenik a férfiak és nők eltérő anyagi helyzetéhez kapcsolódó előítélet is. A társadalom gyakran elvárja, hogy családfőként a férfi keressen többet, ezúttal azonban Michael jóval szegényebb körülmények közt él, mint a dúsgazdagnak számító Stella, és ez többször is konfliktusokhoz vezet. Michaelnek küzdenie kell, hogy ne csak egy pénzéhes, a lányt kihasználó férfinak tűnjön a szülők szemében, és olykor saját magát is meg kell győznie erről.
Továbbá tetszett, hogy Michael foglalkozása – most nem az eszkortra gondolok, hanem a divattervezőre – sem egy tipikus „macsó” foglalkozás, sőt kifejezetten egy olyan munka, mellyel kapcsolatban rengeteg sztereotípia él az emberek fejében.
A regény mindezek mellett felveti a tárgyiasított test témáját. Michael ügyfelei sokszor kezelték a férfit egy lelketlen gépként, egy szexuális játékszerként, így a regény Michael őrlődésén keresztül nagyon jól bemutatja, milyen borzalmas érzés, mikor az embert tárgyiasítják. Ennek hatása ráadásul nem múlt el nyomtalanul, és sokszor úgy éreztem, időnként maga Michael is hinni kezdett nekik.
Kifejezetten tetszett, hogy megjelenítette az úgynevezett „people first” elvet, ami annyit tesz, az ember nem egyenlő a fogyatékosságával, hanem mindenek előtt a társadalom bármely tagjával teljesen egyenrangú ember, aki mellesleg együtt él egy különleges állapottal.
Ami a karaktereket illeti, Michael az egyik kedvenc romantikus könyvszereplőm lett. Végre nem egy egoista, önző, férfiasságát minden lehetséges módon hangsúlyozó macsót kaptunk! A családjával való viszonya, az eltitkolt, csendes küzdelme, hogy megsegítse édesanyját, és kilépjen az apja árnyékából sokkal emberibbé, közelibbé, szerethetőbbé tette őt. A szociális helyzeteket értelmezni próbáló, visszahúzódó Stella szintén egy szerethető karakter lett, akinek könnyű helyébe képzelni magunkat.
Végezetül, ami a külsőségeket illeti, a borító jól átadja a könyv könnyed hangulatát, de szerintem nem túl figyelemfelkeltő. Pedig érdemes vadászni erre a kötetre!
Az én pontozásom szerint:
Tartalom: 5/5 pont
Karakterek: 4/4 pont
Stílus és nyelvezet: 4/4 pont
Külső: 2/1 pont
Összesen: 15/14 pont
molyos pontszám: 5/5 pont
