Cím: Az Ickabog
Szerző: J. K. Rowling
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2020
Az Ickabog egyike volt az általam nagyon várt regényeknek, mivel J.K. Rowling gyerekkorom óta a kedvenc szerzőim közt van. A Harry Potter mellett nagyon kedvelem a férfi álnév alatt írt krimisorozatát is, és alapvetően mindent szívesen olvasok, ami kikerül az Írónő kezei közül.
Az Ickabog olvasása pedig nagyon érdekes élménynek ígérkezett.
A fülszöveg szerint: „Duskáldia egykor a világ legboldogabb országa volt. Bővelkedett aranyban, egy pompázatos bajszú király uralkodott rajta, és olyan fenséges kolbászok, sajtok és sütemények készültek városaiban, hogy aki csak megkóstolta őket, táncra perdült örömében! Birodalomszerte minden szép és jó volt, kivéve a ködös északi részt, Lápföldét, ahol egy régi rege szerint a szörnyűséges Ickabog tanyázott. Minden épeszű ember tudta, hogy az Ickabog csak legenda, rossz gyerekek ijesztgetésére való. De a legendáknak megvan az a furcsa tulajdonságuk, hogy néha önálló életre kelnek… Vajon egy mendemonda megbuktathatja a közkedvelt királyt, és térdre kényszerítheti az országát? Annyi biztos, hogy két bátor gyerek olyan kalandba sodródik miatta, amire maguktól sose vállalkoztak volna. „
Azért említettem, hogy érdekes élmény volt a regény olvasása, mivel a fejemben újra és újra felmerült a kérdés, hogy pontosan ki is jelenti a célközönséget? A nyelvezete ugyanis a hagyományos gyerekmeséket idézi, ám a története nem egy szokványos, könnyed gyereksztori. Mindig az a karácsony jut eszembe róla, mikor elfelejtettem csomagolópapírt venni, és a tesómnak szánt lövöldözős játékot végül az otthon talált virágos csomagolással nyújtottam át. Mindez azért ötlött fel bennem, mert a regény tulajdonképpen egy kemény diktatúra születését és hanyatlását ábrázolja mesés köntösbe bújtatva, gyerekrajzokkal illusztrálva.
Számomra olykor kérdés volt, hogy ki is valójában a regény főszereplője, mivel jórészt az igazán beszédes névvel és egyébként jó taktikai érzékkel megáldott Swindler diktátorrá válását követhetjük nyomon. Kihasználván egy csúnya balesetet, szép lassan bábkirállyá formálja az uralkodót (akinél egyébként kevés életképtelenebb lény létezik az egész világon), középpontba állítja az emberek ismeretlentől való félelmét azáltal, hogy ellenségnek kiáltja ki a még sosem látott Ickabogot, és kiépíti rémuralmát. Hamarosan megjelennek a diktatúrák jellegzetes elemei: saját katonai vezetőjüket koncepciós perben ítélik el ártatlanul, feltűnik a cenzúra, hiszen átnézik a lakosság levelezését, azzal a céllal, hogy ne adhassák hírül, mennyire kezd elmérgesedni a helyzet, emellett kiterjedt besúgóhálózat épül ki, és egy idő után pénz jár „gyanús” szomszédok feljelentéséért, akiket aztán éjjelente elhurcol vagy eltesz láb alól a „titkosszolgálat”. Ezeken túl a véleménynyilvánítás egyre nagyobb veszéllyel jár, és egyre inkább kezdi értelmét veszteni a magántulajdon tisztelete.
Az erősen birkaszerűen lefestett nép pedig lassan és tehetetlenül nyomorba sodródik, ahol mindennapos jelenséggé válik az éhezés és a halál.
Ami a halált illeti, nem vagyok híve a halál eltitkolásának a gyerekek elől, azonban úgy érzem, ez a történet ritka erőszakosra sikeredett. Szerintem a történeteiket felnőtt közönségnek író Grimm testvérek is elismerően bólogatnának időnként. Persze nyilván nem fog megrendülni a gyerekek lelke, elvégre ilyen korukra már kellően sok erőszakos behatással szembesültek a filmekből és játékokból, csak nekem szaladt fel olykor a szemöldököm. Kevés halálnem és romlott, erőszakos cselekedet létezik, melyet ez a könyv nem jelenít meg. Árulás, sikkasztás, gyermekbántalmazás, éhhalál, agyonverés, kibelezés, gyilkosság és gyerekgyilkosság, emberrablás, golyó általi kivégzés, leszúrás… szinte egy komplett népirtás megy végbe.
Olyan romlott társadalmat ábrázol, hogy azt kevéssé tudja ellensúlyozni a kissé elhanyagolt főhős, Gréta és barátainak jósága. Az emberiség minden gyarlóságát, kendőzetlen őszinteséggel vonultatja fel, és tulajdonképpen egyfajta társadalomkritika.
Számomra éppen ezért tetszett annyira.
Az egyik legkülönösebb olvasmányélményem volt. Nem azt kaptam tőle, amire számítottam, sőt… Minden képzeletemet felülmúlta. Egy érzelmeket megmozgató, izgalmas, érdekes történet, szokatlan témaválasztással, időnként horrorba hajló elemekkel és számomra nehezen meghatározható célközönséggel. Arra az esetre, ha a gyerek még nem ábrándult ki a felnőttekből .)
Az én pontozásom szerint:
Tartalom: 5/5 pont
Karakterek: 4/4 pont
Stílus és nyelvezet: 4/4 pont
Külső: 2/2 pont
Összesen: 15/15 pont
molyos pontszám: 5/5 pont
