Cím: Zárva
Szerző: Borbás Edina
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2020
A könyv fülszövege azonnal felkeltette figyelmemet. Úgy gondolom, érdekes és napjainkban igencsak releváns alapötlete kiemeli a megszokott romantikus történetek közül.
A történet szerint “A 2000-es évek elején végigsöprő világjárványok új időszámítást hoztak az emberiség életébe. 2034-re természetessé válik az érintésmentes lét és a kéthetes karanténprotokoll, ami bármikor, bárhol bekövetkezhet. A 24 éves Michelle állásinterjúra siet San Francisco legmodernebb toronyházának legfelső szintjére, ám a lift a harminckettedik emeleten megáll, és Orix, a ház mesterséges intelligenciája bejelenti a karanténállapotot.
Az ismeretlen utastárs, Bruce, azonnal tudja, mi vár rájuk, hisz ő alkotta meg a rendszert: két hétre a toronyház „fogságába” estek…A hallgatag, távolságtartó sztárprogramozó férfit és a fájdalmas titkát mélyen őrző lányt Orix összezárja a harminckettedik emeleten, és az idegenekből hirtelen lakótársak válnak…Gyűlölet, szenvedély és egy gyötrelmes titok kerül felszínre a lelket próbáló két hét során”
A regény főszereplői rokonszenvesek, megérthetők. Mindketten harcolnak fizikai és lelki veszteségeikkel, és a maguk módján próbálnak alkalmazkodni a vírus okozta társadalmi változásokhoz, és a roppant szigorú szabályozásokhoz. Bruce kezdetben számomra egyfajta megkeseredett szemlélőnek tűnt, aki a korlátozások előtti idők szülötteként nagyon is tisztában volt vele, mit veszített, míg Michelle a lelkes, ugyanakkor naiv aktivista szerepét töltötte be, hiszen úgy kötelezte el magát a társadalom érintésekhez és hagyományos úton történő gyermekvállaláshoz való visszatérítése mellett, hogy e téren semmiféle tapasztalattal nem rendelkezett. Egy ponton még az is nehézséget jelentett számára, hogy leüljön Bruce mellé. Még szerencse, hogy a karantént egy tapasztalt egyénnel kellett eltöltenie. 🙂
Michelle két legjobb barátja, és általam egyben a legemberibbnek tartott szereplők üde színfoltot jelentettek a nyomasztó légkör közepette, de mellékszereplőkként sajnos csak kevés alkalommal tűntek fel.
És ha már a karaktereknél tartunk, számomra a könyv legnagyobb meglepetése Orix volt. A fülszövegben csak említés szintjén szerepel, így váratlanul ért, hogy mekkora szerepe volt az eseményekben. A nagyon is emberi érzésekkel küszködő mesterséges intelligenciának ugyanis rengeteg izgalmas, néha akciófilmbe illő jelenetet köszönhetünk. Nagyon nyomasztó volt “átélni”, hogy mekkora befolyással bírt az épületben. A mindent látó, az embereket teljesen az irányítása alatt tartó, a tervezőjétől függetlenedő gép gondolata pedig rendkívül ijesztő volt.
Maga a történet üdítően újszerű, és nagyon tetszett, hogy a szerelmi sztorin kívül olyan témákat is felhoz, mint a rasszizmus, a mesterséges intelligencia térhódítása, társadalmi rétegződés, gyermekvállalás és mesterséges megtermékenyítés. Garantáltan megdolgozza az olvasó érzelemvilágát, hiszen az általa lefestett jövő borzalmas. Olvasás közben sokszor viszolyogtam ettől az érintésmentes, steril világtól, ahol az élet minden pillanatában kötelező a távolságtartás, bűnnek számít az emberi érintkezés, tilos a hagyományos úton történő gyermekvállalás, de még az öltözködés is szigorú szabályokhoz kötött. Nagyon tetszett a gondolat, hogy a kemény törvények azonban nem elegendők ahhoz, hogy az emberi természetet megváltoztassák. Vagyis hiába kényszerítették rá az emberekre a szürke egyhangúságot, a lázadás vagy épp az előítéletesség éppúgy jelen van egyéni és társadalmi szinten is.
A regény csak úgy olvastatja magát, így jó választás lehet az olvasásért nem annyira rajongóknak is. Ha jól emlékszem, egy nap alatt végeztem vele, mert annyira belelendültem, hogy képtelen voltam letenni.
Számomra a könyv egyetlen negatívuma, hogy sokszor csak felvet egy-egy nagyon érdekes témát, de nem mélyül el benne, csak a felszínt érinti. Az egész társadalom átformálásáért felelős vírusról például viszonylag kevés információt tudhatunk meg, és az emberek színek szerinti besorolása is kicsit homályos volt számomra, és úgy éreztem, maga a rasszizmus sem lett túlzottan kibontva. A fogyatékosság nélküli világ gondolatát vagy a testkép befolyásolását is inkább csak érinti, pedig ezek is érdekes témának ígérkeztek. Emellett mivel a regény viszonylag kevés szereplőt mozgat, a legtöbb társadalmat ért megpróbáltatásról inkább csak hallunk, mint szembesülünk vele.
Végezetül ami pedig a külsőségeket illeti, véleményem szerint a borító remekül tükrözi a történet hangulatát.
Úgy gondolom, így is rendkívül érdekes, izgalmas és egyedi történettel ismerkedhettem meg, mely képes lett volna sokkal nagyobb mélységeket elérni, ha a felvetett igencsak komoly témákat részletesebben kifejti, megjeleníti. Ettől függetlenül a romantikus regények rajongóinak bátran ajánlom, biztos vagyok benne, hogy nem fognak csalódni. Emellett szerintem érdekes olvasmány lehet a sci-fi-vel ismerkedők, vagy a zsánertől kicsit idengenkedők számára is.
Az én pontozásom szerint:
Tartalom: 5/4 pont
Karakterek: 4/4 pont
Stílus és nyelvezet: 4/4 pont
Külső: 2/2 pont
Összesen: 15/14 pont
molyos pontszám: 5/5 pont
