Cím: Vadászparti és Vendéglista
Szerző: Lucy Foley
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2022, 2021
Általában azokat a könyveket szoktam megvásárolni, melyeket már olvastam, és annyira tetszettek, hogy birtokolni is akarom őket. Lucy Foley könyveivel azonban kivételt tettem, egyrészt mert a könyvtárakban mindig kint van valakinél, szinte lehetetlen megkaparintani, másrészt annyi booktuber ajánlotta és áradozott róluk, hogy úgy döntöttem, megajánlom a bizalmat.
Nem kellett volna…
Sajnos az idei év első nagy csalódását szenvedtem el.
Én nem vagyok nagy krimirajongó, így csak az igazán különleges bűnügyek tudnak megfogni, ezért is gondoltam, hogy végre megint találtam egy ilyet. Nagyon tetszett és ígéretesnek tűnt, hogy a szereplők egy olyan helyen gyűlnek össze, mely mindentől el van vágva, a segítség nem tud elérni hozzájuk, és egymással összezárva kell lenniük, miközben egy gyilkos van köztük. A Vadászparti esetén a rideg, havas, erdei környezet, a Vendéglistánál pedig a viharokkal sújtott kísértet járta sziget már alapból egy nagyon vészjósló hangulatot teremtett, melyet nagyon élveztem. Az alapból borzongató légkörbe pedig bekerül egy olyan társaság, akik kezdetben látszólag jól kijönnek egymással, miközben a regények előrehaladtával kibontakozik, hogy a mélyben mennyi sérelmet, haragot hordoznak.
Olvasás közben egy papírra irkáltam a szereplőket, és vonalakkal kötöttem össze őket, ha volt valamilyen konfliktusuk, s mire a regények végére értem, olyan kusza hálózat volt a papíromon, mintha csak a Barátok közt szereplőinek kapcsolati hálóját ábrázoltam volna.
Nagyon tetszett, hogy több szereplő nézőpontjából figyelhettük az eseményeket, és más karaktereket, mert így érzékelhető volt, hogy mennyi téves elképzelésük van azokról, akiket közeli barátaiknak tekintenek, s mennyi titok lappang közöttük. Imádtam, hogy fokozatosan minden szereplő gyanúba keveredett, és a végén már bárkiről el tudtam volna képzelni, hogy ő a tettes. Mindezek mellett kiemelendő, mennyire jó karakterábrázolások jelennek meg, és mindkét regényben remek volt a szerző stílusa.
Mindezek tetejébe, nem csak a tettes kiléte volt kérdéses, hanem a legvégső pillanatig az áldozatot sem ismerhettük. Mivel ritkábban olvasok krimiket, ez nekem nagy újdonság volt, és nagyon tetszett.
Eddig csak áradoztam, miközben a vélemény elején azt írtam, csalódás volt. Tehát jöjjön mindaz, ami nem tetszett.
Először is nem véletlen, hogy nem írok a két könyvről külön-külön. Valószínűleg ott követtem el a hibát, hogy egymás után olvastam el őket, így sokkal szembetűnőbb, hogy mennyire hasonlít a két könyv. Mintha a szerző egy recept alapján írta volna. A helyszínek ugyanúgy elzártak, a segítség a vihar miatt késik, a Vadászpartiban baráti kör, a Vendéglistában esküvői meghívottak, mindkettőben van egy szervező páros, néha azt éreztem, a szereplők is megegyeznek, csak más a nevük, az áldozat a legirritálóbb, a gyilkos a legkevésbé gyanúsabb és így tovább…
Továbbá én már említettem párszor, hogy szeretek kötődni a szereplőkhöz, mert akkor sokkal jobban aggódok a sorsuk miatt, és csak ekkor tudom végigizgulni a könyveket. Na hát itt a két könyvből együttvéve sem tudtam egyik szereplőhöz sem kötődni. Kicsit olyan érzésem volt, mint mikor olyan történet vezérelt horror játékokkal játszottam, mint a The Quarry, vagy a The devil in me. Ugyanis az összes felvonultatott karakter valami olyan szinten irritáló, erkölcsileg és felelősségérzet tekintetében nulla, sőt kifejezetten undorító, hogy nem azért izgultam, hogy “Jaj, meg fogják ölni!” hanem, hogy “Mikor ölik már meg végre?!” sőt volt egy pont, amikor elgondolkoztam, hogy tulajdonképpen nem bánnám, ha mindet eltennék láb alól… Szóval számomra túlságosan szélsőséges volt minden karakter. Legalább csak egy lett volna, akinek vannak elvei…meg gerince.
A harmadik dolog pedig ami egyik regénynél sem jött be igazán, a lezárás volt. A Vadászpartinál sajnáltam, hogy egy ilyen szépen felépített történet végén a szerző előhúzta a mentális betegség kártyát, holott kb mindenkinek lett volna indítéka, sőt lehetősége is. A Vendéglista már jobban tetszett ebből a szempontból, csak ott annyira váratlanul, a semmiből jött a megoldás, hogy nem tudtam igazán beleélni magam.
Ami a külsőségeket illeti, nekem nagyon tetszett mindkét borító letisztultsága, illett a regények hangulatához.
Tudom, hogy sokaknak nagy kedvence ez a két kötet, így most különösen hangsúlyoznám, hogy természetesen ez csak egyéni szubjektív vélemény, szóval senkit sem akarok megbántani.
Összességében a Vadászpartiról és a Vendéglistáról is elmondható, hogy mindkettő egy remekül felépített történet, igazán borzongató hangulattal, váratlan fordulatokkal és egyedi megoldásokkal és igazán különleges szereplőkkel. Sajnos nekem egyik sem nyerte el maradandóan a tetszésemet főként hasonlóságaik és szereplőik miatt.
Ha lehetne egy tanácsom: Ne egymás után olvassátok el őket!
Az én pontozásom szerint:
Tartalom: 5/3 pont
Karakterek: 4/2 pont
Stílus és nyelvezet: 4/4 pont
Külső: 2/2 pont
Összesen: 15/11 pont
molyos pontszám: 5/4 pont
