Cím: Álomlista
Szerző: Lori Nelson Spielman
Kiadó: Magnólia
Kiadás éve: 2013
Az egyik kedves barátnőm ajánlotta ezt a könyvet, és végre időt tudtam szakítani rá is. Azt kell, hogy mondjam, hatalmas kellemes csalódás volt számomra a regény.
Na de miről is szól?
„A 34 éves Brett Bohlingernek minden földi jó megadatott az életben, amire egy nő vágyhat – gazdag család, semmi felelősség, sármos pasi –, vagy mégsem? Szeretett anyja halálával az ő élete is összeomlik, és a hátrahagyott végrendelet csak ront a helyzeten. Eszerint ugyanis kizárólag akkor jut hozzá az örökségéhez és a szülők által kívánt boldogságához, ha lépésről lépésre megvalósítja gyermekkori álmait.
Kutyát és lovat még nagyjából könnyen be lehet szerezni, stand-up komikusként sem bonyolult égetni magunkat, de régi barátságok felújításához már jelentős bátorság kell, és akkor még nem is beszéltünk a saját hivatásunk és a szerelem megtalálásáról, vagy éppen a gyermekvállalásról!
Miközben Brett eleget tesz anyja kívánságának, egyre csak esnek ki a csontvázak a családi szekrényből, így hamar rá kell döbbennie, hogy bár tinédzserkori álmai felnőttként sem vesztettek érvényükből, a megvalósításukért keményen meg kell küzdenie.”
A tartalom értékelése:
A regény témáját izgalmasnak találtam, hiszen kinek nem voltak nagy álmai gyermekkorában. Sőt régen én is vezettem egy álomlistát, úgyhogy még a nosztalgia is rám tört.
A történet erőssége, hogy nem próbál átmenni motivációs előadásba, mégis mélyen megérinti az olvasót. Számomra nem az álmok megvalósítására való törekvés üzenetét hordozta, hanem inkább azt súgta: „Merj változtatni!”. Éppen az volt a lényege, hogy a főszereplő nem egy szétcsúszott élethelyzetből indult (leszámítva édesanyja halálát), és nem azzal vált naggyá, hogy leküzdötte. Brett jómódban élt, és minden földi jóval rendelkezett, az élete látszólag tökéletes volt. Azonban egyedül édesanyja számára volt világos, hogy amit csinál, az inkább önáltatásnak nevezhető. Anyja úgy fogalmazott: „A változástól való félelem miatt benne ragadunk az állóvízben.” Brett pedig pontosan ezt tette az életében adódó legelső kudarc után. A munkája, és az egész élete egy biztonsági játékká alakult.
Édesanyja az egyetlen, aki még halála ellenére is megpróbálja visszaterelni őt a rögösebb, de helyes útra. No meg ott a kevésbé jelentősebb, talán nem is nyíltan megfogalmazott, de fontos másik cél: segíteni a lánynak túllépni a gyászon. Brett az álmok és a levelek kapcsán még egyszer utoljára közel érezheti magát az anyjához, s az utolsó boríték címe: Kiteljesedés.
A regény egy pillanatig sem unalmas, s hiába nincs benne semmi „akció”, mégsem lehet abbahagyni. Tökéletes egyensúly jellemzi az építkezés terén, szóval nincsenek váratlanul összecsapott részek.
Keményen megmozgatja az olvasó lelkivilágát. Az ember hol sír, hol nevet rajta, és bevallom, a regény végén én már eljutottam a tőlem teljesen szokatlan hangos sírás fázisába. De komolyan! 🙂 És ehhez kapcsolódóan meg kell említenem, hogy nem csak megríkat vagy megnevettet, de még egy csavart is rejteget magában, mely annyira készületlenül ért…
Karakterek értékelése:
A történethez nagyszerűen leírt, kidolgozott szereplőgárda asszisztált. Mindannyian imádnivalók, s a szerző nagyszerű érzékkel fordította át a kezdetben ellenszenvesnek tűnő, királykisasszony-beütésű főszereplőt egy szerethető karakterré. A regény persze Brett karakterfejlődésére koncentrál, azonban nem szorítja háttérbe a többieket sem. Brett anyjával való kapcsolatát pedig nagyon érzékletesen ábrázolja, és ebben sokat segít az E/1-es forma. Különösen megragadtak az anya levelei, melyet egy-egy álom teljesítése után nyithatott ki Brett, mivel annyira jól ismerte lányát, hogy szinte párbeszédet folytatott vele a levelek útján. Biztos vagyok benne, hogy szem nem marad szárazon.
Nyelvezet és stílus értékelése:
A regény igazán olvasmányos és könnyen követhető. Nincs üresjárat, felesleges, céltalan elmélkedés, s ez párosítva az érzékletes leírásokkal, letehetetlenné teszi.
Külsőségek:
Az egyetlen negatívum. De még mekkora! Nem a borító esztétikusságával van a probléma, hanem azzal, hogy keményen átveri az olvasót. Olyan, mint amikor a hortobágyi palacsintát süteménynek nézve gyanútlanul nagyot haraptam belőle, aztán rájöttem, hogy a várt édes íz helyett húst érzek. Gonoszság! 🙂
Összegezve:
Az Álomlista csajos, könnyedséget színlelő borítója alatt egy igazán mély történet lapul. Letehetetlen, megindító történet, mely egyik pillanatban megríkat, a másikban megnevettet. Emellett egyszer sem untat, sőt még egy váratlan csavarra is futja neki, mely megadja a kegyelemdöfést, ha addig még kibírtad sírás nélkül. Egyetlen jelenetében sem érezhető, hogy egy elsőkönyves szerző műve. Le a kalappal!
Az én pontozásom szerint:
Tartalom: 5/5 pont
Karakterek: 4/4 pont
Stílus és nyelvezet: 4/4 pont
Külső: 2/1 pont
Összesen: 15/14 pont
molyos pontszám: 5/5 pont
