Cím: A szélhámos és a varázsló
Szerző: J. Goldenlane
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2019
A könyvet a 2019-es Könyvfesztiválon volt szerencsém megszerezni, ám mivel a vásárolt könyveim mindig hányatottabb sorban vannak a könyvtáriakhoz képest, csak most jutottam oda, hogy el is olvassam. Mondhatnám, milyen kár, hogy eddig vártam vele, ám igazság szerint tökéletes volt az időzítés. A könyv ugyanis annyira könnyed, szórakoztató és izgalmas volt, hogy teljesen elfeledtette velem a vírus okozta nyomasztó légkört.
A történetet tökéletesen összefoglalja a fülszövege!: „Ez a regény nem arról szó, hogy a főhős megmenti a világot. Ebben a regényben nem tűnnek fel elfeledett, ősi hatalmak, nem dőlnek meg ősi birodalmak, nem derül fény ősi titkokra, és ősi relikviákról sem esik szó. Na jó, egy közepesen régi mágusrendet kiirtanak, és az utolsó túlélő valóban igyekszik rávenni a hőst, hogy tegyen ez ellen. De hogy is juthatna ilyesmire ideje, amikor fényes az éjszaka, szól a zene, folyik a bor, és oly gyakorta rákacsintanak szép hölgyek, amit kis túlzással lehet úgy érteni, hogy: „te csodás férfi, szívem szerint azonnal a karjaidba omolnék, hát ma este osonj be a palotánkba, ejtsd át a férjem, tégy magadévá, és utána ráadásul még a családi ezüstöt is elviheted!” Így ez a regény főleg arról szól, hogy a főhős fut, részben széplányok után, részben becsapott kártyapartnerek elől, vagy csak úgy spontán, a túlélésért. És rendben, egye fene, csekélyke szabadidejében valóban tesz lépéseket a világ megváltására, ami úgy-ahogy sikerül is neki. ”
A tartalom értékelése:
A téma elképesztően üdítő a sok elolvasott fantasy után, melyekben mindig (vagy legalábbis az esetek többségében) a rendíthetetlen és csalhatatlan jó küzd az elemi rossz ellen. Itt azonban a főhős korántsem tartozik a szokványos típus közé. Legtöbbször csak sodródik az árral, semmiféle hosszú távú tervvel nem rendelkezvén, és egyszerűen kihasználja a felmerülő lehetőségeket (és embereket). Mindez annyira könnyeddé és gördülékennyé teszi a cselekményt, hogy szinte lehetetlen letenni a könyvet. Annyira olvastatja magát, hogy nincs egy pillanatnyi üresjárat sem, amit kihasználva az olvasó beszúrhatná a könyvjelzőjét, és eltehetné másnapra a regényt. Továbbá nagyon inspiráló volt a történetből áradó életigenlés is.
„Minden felmerülő problémával együtt azonnal felmerül egy csomó lehetséges megoldás is, amelyek között kedvére válogathat az ember fia.”
Az ábrázolt világ egyszerű, nem bővelkedik mitikus lényekben, de ez a hétköznapiság csak hozzájárul a történet bájához.
Karakterek értékelése:
Argos karakterében újabb kedvenc karaktert avattam. Szerettem őt az „élj a mának” életfelfogásáért
„Az élet így is, úgy is rövid, miért ne tölteném kedvem szerint?”
a találékonyságáért, mellyel minden nehéz helyzetből képes volt kivágni magát, az optimizmusáért és a magabiztosságáért, melynek köszönhetően sosem félt blöffölni, vagy mindent egy lapra feltenni. Különösen szórakoztatott, hogy sosem sajnálta a pénzt a céljai érdekében felhasználni, és nem zavartatta magát, amikor éppen semmije sem maradt, mert mindig úgy állt a helyzethez, hogy úgyis adódik majd egy újabb lehetőség. No meg roppant mód szórakoztatónak találtam a kissé lazának nevezhető erkölcsi normarendszerét is.
„A világ már csak így működik. Pofátlanabbnak kell lenni annál, mint amit kinéznek belőled, és hinni fognak neked.”
A sokszor a háttérben munkálkodó, visszafogott és előrelátó Esmaellel szerintem tökéletes párost alkottak – kölcsönösen előremozdítva egymás karakterfejlődését – bármennyire is különbözött a jellemük. Üdítően hatott, hogy a mágusnő erős volt, ám nem mindenható, és neki is megvoltak a korlátai.
Nyelvezet és stílus értékelése:
Nagyon tetszett, hogy egyszer sem éreztem túl terjengősnek a szöveget. A leírások precízen szerkesztettek, és olvasás közben mindig úgy tűnt, a mennyiségük pont annyi, amennyire szükség van, se több, se kevesebb. Imádtam a szövegét, és gyakran hangosan nevettem a humorán. Azt hiszem, nekem most nagy szükségem volt erre a történetre.
Külsőségek:
A borítót gyönyörűnek találom, és szerintem tökéletesen adja a regény hangulatát.
Többet nem tudok róla mondani, mivel amúgy is elfogult vagyok a rajzolt és részletgazdag borítókkal szemben 🙂
Összegezve:
A szélhámos és a varázsló azonnal levett a lábamról hétköznapias bájával, vidám, életigenlő felfogásával, könnyed és gördülékeny történetvezetésével. Érdekes és roppant szórakoztató karakterei és egyedi humora azonnal meggyőzött, hogy kedvenc könyvemmé nyilvánítsam. Egy élmény volt! És ezért nagyon hálás vagyok.
Az én pontozásom szerint:
Tartalom: 5/5 pont
Karakterek: 4/4 pont
Stílus és nyelvezet: 4/4 pont
Külső: 2/2 pont
Összesen: 15/15 pont
molyos pontszám: 5/5 pont
