Igazság szerint furcsa viszonyban állok a szerző regényeivel: Ha valaki a kedvenc könyveim felől érdeklődik, sosem hallhatja tőlem egy Gaiman regény címét sem, ugyanakkor magát a szerzőt a kedvenc íróim közé sorolom. Talán azért, mert Neil Gaiman könyveit annyira egyedinek találom, hogy mindig is egy külön helyet foglaltak el a szívemben. Legyen szó akár versekről, novellákról vagy nagy regényekről, a szerző neve szinte garancia, hogy egy közel sem szokványos, részletgazdag, igényesen megírt izgalmas történet vár ránk.
Így hát:
10 – teljesen szubjektív – ok, amiért annyira szeretem Neil Gaiman novelláit:
1. Határtalan képzelet. Írásaiban bárkivel, bármi megtörténhet, méghozzá a legváltozatosabb módokon.
2. Egyedi hangulat. Olykor álomszerű, nehezebben megfogható történetek, melyek elolvasása már önmagában élmény, s utána még órákig különös hangulat lesz úrrá az emberen.
3. Választékos megfogalmazás. Nem terjengős, hanem inkább igazán „ütős” leírások használata.
4. Érdekes történetek, váratlan csavarok. Nehéz letenni a könyveit.
5. Mondanivaló. Számomra a legfelkavaróbb történet a Babavilág című novella volt, mely abból az alaphelyzetből indul ki, hogy az állatok eltűntek a földről. Így az embereknek új alanyokat kellett keresniük az állatkísérletekhez. És babákat kezdtek el használni.
6. Borzongató kísértettörténetek, versek. (nálam külön pontot érdemel, mert szeretem a horrort)
7. Változatos témák és zsánerek.
8. A történetek rövidsége ellenére aprólékosan kidolgozott karakterek.
9. A novellák háttértörténete. Időnként ugyanolyan érdekes, mint maga a novella, hiszen rövid bepillantást enged, miként gondolkodik a szerző. Kedvenc példám erre Az álomseprő című novella, melyet egy szobor továbbgondolása ihletett.
10. A történetei iránt érzett szinte tapintható szeretete. A novellák háttértörténeteiben és az előszóban is úgy beszél/ír a történeteiről, mintha lélekkel rendelkező élőlények lennének.
Nektek melyik a kedvenc Gaiman történetetek?
