Cím: A vámpír csókja
Szerző: Lara Adrian
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2009
Egy könyvtártúrám alkalmával bukkantam rá erre a regényre, s mivel időnként elfog a nosztalgia a vámpíros könyvek tekintetében, úgy döntöttem, teszek vele egy próbát. Sajnos nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet.
A történet szerint a vámpírok közt háború dúl: az alantas, elfajzott vérszopók válogatás nélkül szipolyozzák ki az ártatlan embereket. Tevékenységüknek az ősi Rend vámpírjai próbálják megakadályozni. Lucan is közéjük tartozik, és minden éjjel odakint járőrözik, hogy felszámolja a portyázó vérszopók egyedeit. Élete nyugodt – leszámítva az egyre gyakrabban rátörő vér utáni sóvárgást és az éjszakai mészárlásokat – kerékvágásban folyik, mígnem rátalál A NŐre. Gabrielle szemtanúja lesz egy vérszopók által elkövetett gyilkosságnak, így felkelti a vérszomjas hordák, és a Rend figyelmét is. Hirtelen céltáblává válik, és kénytelen Lucanra bízni életét…
Az alapötlet, és a vámpírok társadalmának, hierarchiájának felépítése és ábrázolása tetszett. Igyekezett kellő magyarázattal szolgálni eredetükre, vagy épp biológiájukra. Itt a vámpírok szokás szerint rendkívül vonzóak, a napfény ártalmas számukra de a fokhagyma és a szenteltvíz csak mítosz. A megszokottól eltérően csak férfiak lehetnek és mint ahogy azt Lucan hangsúlyozza, nem élőholtak, ver a szívük, van vérkeringésük… biztosítván, hogy senki ne akadjon fenn a töméntelen mennyiségű erotikus jeleneten.
Sajnos pozitívumként csak a világot tudom kiemelni. A cselekmény ugyanis véleményem szerint nem túl kidolgozott, sőt sokszor úgy éreztem egy helyben toporog, és az olvasó lankadó figyelmének felkeltésére random felbukkanó erotikus jelenetekkel próbálkozik. Ezek számomra inkább zavaróak voltak, főleg mivel erőszakkal eltiporták a regény valóban jó pillanatait, visszarántva azt a klisék közé.
A főszereplőket én kissé ellentmondásosnak éreztem. A negatív főszereplő meglepően keveset szerepel, egyetlen, méghozzá ő maga által egyetlen szóban megfogalmazott céllal (hatalom) rendelkezik, így az utolsó pillanatig jellegtelen.
A mellékszereplők szintén nem sok vizet zavarnak (tudom, a vámpírok később kaptak egy-egy saját könyvet, azonban az emberi mellékszereplők inkább egyfajta biodíszletet képeznek, akikről mindenki könnyen meg is feledkezik). Gabrielle esetén a regény egy erős, kompetens női karakterrel próbálkozik.
A probléma csak az, hogy Gabrielle egészen addig erős és kompetens, míg be nem üt a krach, utána azonban rémülten, megmentésre várva lengedezik. Sőt elég meglátnia a csodálatosan jóképű és megközelíthetetlen férfit, és azonnal elalél, agyát is eldobván (khm.. a felnőtt, intellektuális és erős nő lazán elfeledkezik a védekezésről).
Az erotikus jelenetek megfogalmazása sokszor zavaró, lealacsonyító, időnként tárgyiasító, és úgy az ötödik táján már egyhangú is. Sajnos a borító is ehhez igazodik, pedig én már egyetlen fegyver láttán elégedett lettem volna (A háború áll a regény középpontjában nem?).
Összességében A vámpír csókja alapötlete, világa számomra újszerűen hatott, azonban a regény jó pillanatait a középszerűségig rángatták vissza az indokolatlan mennyiségben és pillanatokban felbukkanó erotikus jelenetek. Ennek ellenére szerintem a könyv ideális bevezető lehet a romantikus zsáner rajongóinak, akik még bizalmatlanok a fantasyval kapcsolatban.
Az én pontozásom szerint:
Tartalom: 5/3 pont
Karakterek: 4/2 pont
Stílus és nyelvezet: 4/3 pont
Külső: 2/1 pont
Összesen: 15/9 pont
molyos pontszám: 5/3 pont
