Cím: To Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete
Szerző: Alexandra Christo
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2020
Minden a hajóval kezdődött…
Kedvenc videósaim, a The VR hagyománya, hogy minden karácsony előtt, az utolsó stream nem videójátékokról szól, hanem órákon át hatalmas lego szetteket raknak ki. Tavaly úgy döntöttem, velük párhuzamosan én is kirakok valamit. A lego sajnos meghaladja a költségvetésemet, ezért végül a CubicFun óriási 3D kirakósára, az Anna királynő bosszúja nevű hajóra esett a választásom. Kényelmes tempóban haladva 8 óra alatt sikerült kiraknom, és olyan kalózos hangulatba kerültem tőle – bár ebben szerepet játszhatott a felzabált, temérdek mennyiségű rumos kókuszgolyó – hogy az aznap estét a Karib-tenger kalózaival zártam, és másnap lecsaptam az első kezem ügyébe kerülő könyvre, melyben tenger is meg hajó is szerepelt (igényességem kissé mélypontra süllyedt). Így akadtam rá Alexandre Christo regényére.
A történet szerint Lira hercegnő egy királyi családból származó szirén, azok közt is a legveszélyesebb. Már csak egy szív hiányzik a gyűjteményéből – ám azt elhibázza. Anyja, a Tenger Királynője büntetésből átváltoztatja emberré. Elveszi tőle a bűvös szirénénekkel képességét is, és megparancsolja, hogy a téli napfordulóig vigye el neki Elian herceg szívét, különben ember marad örökre. Csak az a bökkenő, hogy Elian herceg hivatása a szirénvadászat. Amikor mit sem sejtve kiment egy lányt az óceán habjaiból, hamar rájön, hogy ő bizony más, mint aminek először hitte. Az idegen megígéri neki, hogy a segítségére lesz, és együtt fogják megtalálni a módját, hogyan pusztítsák el a sziréneket. De vajon megbízhat a lányban? És vajon hány alkuba kell belemennie Elian hercegnek, mire megszabadítja az embereket a legnagyobb ellenségtől?”
Az első dolog, amit ki tudnék emelni, a regény alapkonfliktusa. Izgalmas és szórakoztató volt látni a két ősellenséget, amint megpróbálnak együtt dolgozni, miközben a saját rejtett kis céljaik által vezérelve ármánykodnak. Az egymásba bele-belemaró párbeszédeiken szintén jól szórakoztam, és a viccesnek szánt jelenetek nagy része is megállta a helyét. A történet cselekménye lendületesen haladt előre, így egyszer sem ült le annyira, hogy ásítozni kezdjek, és én, aki nem rajong a nyálas romantikától, jelentem, elviselhetőnek találtam az ellenségességből formálódott románc koncepcióját.
Nagyon tetszett továbbá a történet légköre: a kalóz/tengerész érzés, amiért elolvastam ezt a könyvet, nagyon jól átjött.
Az általa bemutatott világot sokoldalúnak, jól felépítettnek éreztem. Az egyes felemlegetett birodalmak külön-külön is felkeltették az érdeklődésem, és szívesebben olvastam volna róluk többet is. Véleményem szerint azonban a különféle mitológiai történetekből átvett elemekre egy ilyen fantáziával megáldott szerző esetén igazán nem lett volna szükség. Ezek az elemek engem rendre kilöktek a történetből.
Úgy gondolom, a regény gyenge pontját sajnos a karakterei adják. Fájó kijelentenem, de itt most nem a mellékszereplőkkel volt a probléma. Ők ugyanis kellő időt kaptak, hogy megismertessék magukat és céljaikat, és bevallom, néhányuk érdekesebbnek bizonyult, mint maguk a főszereplők.
Elian herceg számomra egy kissé klisés, valamint hiteltelen volt, mivel ugyan nagyban hirdette, hogy őt és a legénységét mekkora profizmus jellemzi a szirénvadászat terén, azonban több alkalommal is gyerekes hibákat vétett vagy figyelmetlenül, vagy épp elbizakodottan járt el. Egy kapitány, aki felelősséggel tartozik a legénységéért szerintem felnőttesebben kellene hogy viselkedjen.
Lira hercegnő pedig rendkívül hullámzó jellem volt. Ez nyilván a benne dúló zavarodottságot, félelmet hivatott érzékeltetni, főleg mikor rádöbben, hogy az emberi faj nem is megvetendőbb a sajátjánál, azonban ez a belső vívódás sajnos gyenge jellemként ábrázolja őt, aki csak ide-oda sodródik az elképzelései és céljai közt.
Ami a külsőségeket illeti, a borító igazán tetszetős, jól illik a könyv tartalmához és hangulatához, valamint kellően figyelemfelkeltő is, nemhiába bukkantam rá.
Összességében az Egy birodalom végzete biztosan elnyeri a mesék kedvelőinek szeretetét, akik egy izgalmas, romantikával és ármánykodással is átszőtt, tengeri kalandozásra vágynak. Erőssége inkább világépítésében, mintsem főszereplőiben rejlik, ám szerintem egy-két estére kellemes kikapcsolódást nyújt.
Az én pontozásom szerint:
Tartalom: 5/4 pont
Karakterek: 4/3 pont
Stílus és nyelvezet: 4/3 pont
Külső: 2/2 pont
Összesen: 15/12 pont
molyos pontszám: 5/4 pont
