Cím: Egy könyvmoly regényes élete
Szerző: Gabrielle Zevin
Kiadó: Magnólia
Kiadás éve: 2014
A könyvre a véletlen folytán bukkantam rá, mikor egy másik, hasonló című regény után kutattam. Azonnal megtetszett a fülszövege, valamint az is, hogy nem egy féltégla vastagságú kötetről van szó. Most ez is fontos szempont volt, mert idén célom a 100 könyv elolvasása, és hát… nem állok túl fényesen.
A történet szerint: „A. J. Fikry, a kiégett könyvesboltos nehéz éveket tudhat maga mögött: meghalt a felesége; az üzlete rosszabbul megy, mint valaha; ráadásul ellopták tőle legnagyobb értékét is, egy Poe verseket tartalmazó ritka kötetet. Idővel elfordul az emberektől, és még a könyvei sem nyújtanak számára vigaszt, mert a rohamosan változó világra emlékeztetik. Egy váratlan esemény folytán viszont kénytelen lesz újrakezdeni az életét, mert egy kislányról is gondoskodnia kell. A mogorva és életunt férfi hamarosan más szemmel néz a világra, igaz barátokra lel, újra szerelmes lesz, a könyvesboltja pedig a kisváros nyüzsgő központjává alakul át. ”
A történet központjában A.J. Fikry áll, akit az őt ért traumák a világ egyik legkiállhatatlanabb emberévé tették. A történet kezdetén a súlyos depresszió határán egyensúlyoz, és az alkohol jelenti számára a megnyugvást esténként. Boltját, melyben szinte kizárólag szépirodalmi alkotásokat árul, tulajdonképpen már csak felesége emlékére tartja fenn, és a visszavonuláson gondolkodik. Tervei azonban füstbe mennek, mikor a legértékesebb könyve, a visszavonulásának és nyugdíjának záloga eltűnik. És ha még nem lenne elég rossz a helyzet, hát egy kislányt talál a boltjában. A mogorva, életunt, magának való fickó azonban úgy dönt, megtartja. A könyv remekül ábrázolja a férfi felesége miatt érzett fájdalmát, a küzdelmet a mindennapokkal. Teljesen bele tudtam élni magam, és megértettem, a motivációit vagy inkább azok hiányát.
Azonban engem kicsit „kilökött” a regényből az a mód, ahogy a kislány az övé lett. Egyrészt nem vagyok pszichológus, de úgy gondolom, egy gyerek önmagában nem szüntethet meg egy depressziós állapotot. Értem, hogy a gyerek elfoglaltságot ad, de számomra nem lenne logikus, hogy egy ember, aki az egész életéből kiábrándult, semmi értelmét nem találja létének, és belefáradt mindenbe, önként jelentkezik egy olyan feladatra, mely megterhelő lehet és hosszan tartó. A másik dolog, amit furcsának találtam, hogy a gyámügy egyedülálló férfiként milyen gyorsan fogadta el őt örökbefogadási kérelmét. Nem gondolom, hogy egy ilyen eljárás ennyire gyorsan megy végbe.
Emellett túl gyorsnak találtam a folyamatot, melyben A.J. a gyerek hatására kilábal depressziójából. Tulajdonképpen egyik pillanatról a másikra boldog, önfeledt apuka lesz belőle.
Tehát a gyerek, Maya újdonsült apukájává válása miatt A.J. másképpen kezd tekinteni a világra, és ennek megfelelően a környezete is egyre inkább kezdi elfogadni őt. Szép lassan nyitottá válik egy új kapcsolatra, és barátokat is szerez. Mindez pedig a bolt fellendüléséhez vezet.
Közben a szerző nem hagyja magára a mellékszereplőket sem. Egyre inkább megismerjük a háttértörténetüket, a személyes tragédiájukat, és szép lassan kibontakozik a kislány, sőt az eltűnt értékes könyv körüli rejtély is. Minden mindennel összefügg, és végül nem marad egyetlen elvarratlan szál sem.
És miközben egyre haladtam előre az olvasással, szentül meg voltam győződve, hogy a szerző, aki képes ennyire finom karakterábrázolásra és az érzelmeink megdolgozására, nem fogja egyszerűen lezárni a történetet. A jelenidő folyamatos használata bennem itt feszültséget keltett: mintha egy gyorsvonat robogott volna megállíthatatlanul, és A.J. minden egyes boldog pillanata mögött éreztem a vihar előtti csend érzését. Ehhez hozzájárultak a fejezeteket elválasztó levélrészletek, melyeket A.J. írt a lányának különféle könyvekről. Tudtam, hogy mint az életben legtöbbször, az embert nem csak pozitív dolgok érik, és folyamatosan azon agyaltam, vajon miért ír A.J. leveleket?
És lám… a vihar bekövetkezett.
Nem fogom elspoilerezni. Olvassátok el!
Végezetül pedig ami a külsőségeket illet, számomra nem tűnik túlságosan maradandó élménynek ez a borító. Olyan jellegtelennek érzem…
Összességében az Egy könyvmoly regényes élete első pillantásra egy egyszerű, kedves kis történetnek tűnt. Valójában azonban sokkal nagyobb mélységeket rejt. Végkifejlete garantáltan könnyekre fakaszt, azonban a könyv becsukása után nem maradt bennem rossz érzés, szomorúság, mert karakterei tragédiája ellenére a könyvből sugárzik az életigenlés.
Szerintem a karácsonyi időszakban vagy csak egy fárasztó munkahét után is ideális olvasmány lehet.
Az én pontozásom szerint:
Tartalom: 5/5 pont
Karakterek: 4/4 pont
Stílus és nyelvezet: 4/4 pont
Külső: 2/0 pont
Összesen: 15/13 pont
molyos pontszám: 5/5 pont
