Anthony Horowitz könyvsorozatával nem olyan régen, egy barátnőm erőteljes nyomására ismerkedtem meg. Azóta már az összes magyarul megjelent regényt elolvastam, és beszereztem a későbbiekben megjelent folytatásokat is.
Most nem tervezek hosszú értékelést írni, mert a sorozat magyar nyelvű kötetei mára már nehezebben elérhetők, így nem fájdítanám az angolul olvasni nem szeretők szívét. Azonban úgy döntöttem, összegyűjtöm egy rövid összefoglalásban, mit is adott nekem az Alex Rider sorozat.
1. Felnőttek számára is kellemes élmény
Elsődlegesen a tizenéves korosztályt célozza meg, ám felnőttként is ugyanolyan élvezetes volt számomra.
2. Sokrétű témaválasztás
Annak ellenére, hogy gyerekeknek íródott, olyan komoly témákat is felvet mint a szervkereskedelem, terrorizmus, politika, emberkereskedelem, szegénység és kizsákmányolás stb.
3. Szerethető karakterek és többnyire érthető főgonoszok
Általában akkor tudok igazán elmélyülni egy könyvben, ha a karaktereit szívemhez közel állónak érzem. Alexet nagyon bírtam a találékonyságáért, a szövegeiért, a kitartásáért, s bár életét hihetetlen mennyiségben menti meg a puszta szerencse, nem mondható sablonos szereplőnek. A sorozat előrehaladtával jelleme szép lassan elmélyül, mondhatni felnő. Jó példa arra, hogyan lehet egy borzalmas élethelyzetből kihozni a legtöbbet. Jack, Alex gyámja pedig mindig felderíti az embert, hiába is jelenik meg oly kevésszer.
Ami a sötét oldalt illeti, bár van egy-két gyengébben sikerült, szimplán elmeroggyant főgonosz, azonban legtöbbjük tettei mögött valódi tragédiák, motivációk állnak. Könnyen gyűlölhetők, de érthetők.
A két oldal között pedig egy ideig ott lavírozik Jaszen Gregorovics, a később önálló könyvet kapó, orosz bérgyilkos, akit bármennyire is szerettem volna nem megkedvelni, valójában a második kedvenc karakteremmé vált.
4. Kidolgozottság
Anthony Horowitz minden könyvében ügyel rá, hogy még ha az alapötlet – miszerint a titkosszolgálat pont egy gyerekre bízza a munkát és a titkait – nem is túl realisztikus, mégis mindent pontosan ábrázoljon. A regényeit megelőző kutatómunka folytán a történetei hihetővé válnak, nem érződik rajtuk légből kapottság.
5. Izgalom
Anthony Horowitz könyveiben nem jellemző az üresjárat, a felesleges részletek halmozása. Végig leköti a figyelmet, és nem ereszt. Ezért is haladok vele ilyen gyorsan: szinte olvastatja magát, elvégre ki hagyná félbe az olvasást egy akciójelenet kellős közepén…
6. Nincs igazán romantikus szál
Kezdetben aggódtam, hogy majd itt is valamilyen nyálas, romantikus szállal kell szembesülnöm, ám felüdülés volt számomra, hogy bár Alex és Sabina kapcsolata szépen alakulgat, de egyáltalán nem jelentős, zavaró mértékben. (Persze még hátravan 2-3 könyv, de már bízom Horowitzban)
7. Ha nincs kedved olvasni, bele is nézhetsz
Egy nem túl magas minőségű film után végre elkészült egy méltó filmsorozat, Alex Rider címen. Szóval ha régen olvastad a könyveket, nosztalgiázhatsz kicsit, ha meg még csak tervezed az olvasást, a sorozat biztosan meghozza hozzá a kedved.
