Cím: Isteni balhé
Szerző: J. Goldenlane
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2016
A szélhámos és a varázsló volt az első regény, amit a Szerzőtől olvastam, és nálam akkora sikert aratott, hogy rögtön megvettem három másik művét is. Nem csalódtam, ugyanis ismét képes volt hangosan megnevettetni.
Az első kötet – Isteni balhé – középpontjában a háborúkban edzett hős lovag, Q al Aquim küldetése áll. Q feladata, hogy elpusztítsa Daalt, a fehér sárkányt, azonban a jóslat szerint magával kell vinnie egy társat, akit Frej-jah isten kiválaszt számára. A jóslat nem bocsátkozik túlzott részletekbe a kiválasztott személyét illetően, de Q úgy érzi, megtalálta, mégpedig a tolvaj, csavargó Thani képében, akit egy kocsmai verekedésből ment ki. Thani ugyan tévedésnek véli, de azért a lovaggal tart, és kezdetét veszi „isteni” küldetésük.
A második kötet – Pokoli balhé – röviddel az első eseményei után veszi fel a fonalat. Az idő közben összeházasodott főszereplők nem nyughatnak, mert felbukkan a bosszúra vágyó testvér egy rakat puccsra kész katonával és egy kétbalkezes mágussal, sőt még szellem is garázdálkodni kezd a környéken. (A második regényről most nem fogok bővebben írni, mert akkor a legélvezetesebb, ha az ember spoiler nélkül kezdi olvasni. )
Nagyon tetszett, hogy a történet nincs túlbonyolítva. Nem a jó és a rossz epikus küzdelmét jeleníti meg, nincsenek benne hatalmas véres ütközetek, nem buknak el birodalmak, és nem esik szó a világ végéről sem. Ez az egyszerűség adja számomra a történet báját, na meg a két főszereplő kapcsolata.
Az eseményeket felváltva a két szereplő szemszögéből követhetjük nyomon, méghozzá úgy, hogy ugyanazt az eseményt mindkét szereplő elmeséli a maga módján. Ez valahol unalmas is lehetne, de itt pont ez jelenti a humor fő forrását, hiszen a rettenthetetlen, szigorú erkölcsi normákat követő Q meglehetősen másként látja az eseményeket, mint az útjába kerülőket átverni és kifosztani nem habozó Thani, aki úgy hazudik mint a vízfolyás, és képtelen nem bajba keveredni. Élvezet volt követni, miként gerjesztett maga körül egyre növekvő katasztrófát, melynek következtében többek közt házak égtek le, és családi viszályok robbantak ki. És roppant szórakoztató volt látni szegény Q-t, amint próbálta sztoikus nyugalommal tűrni és megoldani a lány okozta bonyodalmakat.
„Felnézek az égre. Semmi érdekes; a lovát visszalopta, Eshu arcát összetörte, engem földönfutóvá tett. Neki átlagos másfél nap, másnak egy életre elég lenne.”
Kezdetben kicsit tartottam attól, hogy Thani mennyire fog hasonlítani A szélhámos és a varázslóból megismert Argos karakterére, azonban félelmeim alaptalannak bizonyultak, mert ugyan mások átejtése, kizsebelése mindkét szereplő „lételeme” volt, Argos viszonylag megfontoltan keverte a trágyát maga körül, Thani viszont szinte nulla veszélyérzettel és minimális körültekintés nélkül keveredett konfliktusokba, majd amikor már elég nagy bonyodalmat csinált, várta, hogy Q megmentse.
Imádtam a regény pörgős stílusát, a „csöbörből-vödörbe” helyzeteket és a történet könnyedségét, optimizmusát: Thani Q legyőzhetetlenségébe vetett rendületlen bizalma átragadt rám is az olvasás közben, így én is azzal a megnyugtató tudattal lapozgattam, hogy úgysem történhet semmi rossz. Ez az optimista hangulat pedig ragadós, ezért is időzítem mindig a Szerző könyveit olyan időszakokra, mikor kilátástalanabbnak érzem a helyzetem.
Azt hiszem, a következő fizetésemből beszerzem a Szerző többi könyvét is.
Összességében két nagyon szórakoztató és pörgős regényhez volt szerencsém. Számomra Goldenlane regényei olyanok, mint egy terápia. Bármilyen rossz is éppen a helyzetem vagy bármennyire is nyomott a hangulatom, elolvasok tőle egy könyvet, és máris jobb színben látom a világot. Imádom a humorát és az optimizmusát. Ismételten köszönöm az élményt 🙂
Az én pontozásom szerint:
Tartalom: 5/5 pont
Karakterek: 4/4 pont
Stílus és nyelvezet: 4/4 pont
Külső: 2/2 pont
Összesen: 15/15 pont
molyos pontszám: 5/5 pont