Cím: Örökség
Szerző: Papp – Szabó Vanília
Kiadó: Twister Media
Kiadás éve: 2020
Hogy őszinte legyek, kicsit tartottam ettől a regénytől, mert a fülszövege alapján úgy éreztem, nem én vagyok a célközönsége, nem engem szólít meg. Hiszen én általában a mozgalmas cselekményű, kalandos könyveket választom, kevés romantikus történet tud lenyűgözni, sőt még Afrikáért sem rajongok igazán. Azonban [bekezdés] – díjas regényekben még egyszer sem csalódtam, és ebben az évben könyvek terén amúgy is volt egy olyan elhatározásom, miszerint kicsit kilépek a komfortzónámból, és más témák felé is nyitok. Így kötött ki nálam végül a regény, és jó döntés volt.
A történet szerint Savannah a nagymamája halálakor váratlanul megörököl egy kenyai szállodát. Úgy dönt, hátrahagyja addigi szürke életét, unalmas munkájával és kissé ijesztő vőlegényével (bocsánat!) együtt, és hat hónapra Afrikába utazik, hogy megismerje örökségét, és megállja a helyét, mint szállodaigazgató.
Elsőként a könyv hangulatát emelném ki. Ez a regény olyan, mint a borítója: kellemes a szemnek, kellemes a léleknek. Bármennyire is vad a táj, ahol játszódik, átjárja a nyugalom. A cselekménye lassan hömpölyög, nincs benne kapkodás, így elég időt hagy, hogy átérezzük Afrika varázslatosságát, miközben lépésről-lépésre végigkövethetjük a főszereplő útkeresését és kiteljesedését.
A leírásokat úgyszintén kiemelném, mert remekül adják át Afrika kultúrájának, tájainak és élővilágának misztikus szépségét, ami szerintem azért is elképesztő, mert ha jól emlékszem a könyv megjelenésekor tartott online interjúra, akkor a Szerző még nem is járt ezen a vidéken. Úgy gondolom, valódi tehetség kell hozzá, hogy valaki ennyire hitelesen írjon egy témáról, miközben még nincs személyes tapasztalata vele kapcsolatban.
A könyv miközben gyönyörködtet, érdekes témákat vet fel. Például, hogy mitől függ, mit tartunk igazán otthonunknak. Az otthon feltétlenül csak azt a helyet jelenti, ahol születtünk vagy azt, ahová a szívünk húz? Vajon egyáltalán csak egyetlen otthonunk lehet-e? Savannah élethelyzete ezt különösen jól adja át, mivel a lány élete már eleve több helyhez kötődik: külföldi édesapja révén egy kicsit Amerikához, magyar édesanyja révén Budapesthez, és a nagymama még jól megtoldja a listát Afrikával is. Ha már itt tartunk, foglalkozik a család és a kötődés kérdéskörével: mennyire határozza meg életünket, értékrendünket a tapasztalat, amit a családunktól kapunk, vagy például mennyire befolyásolhatja a családunk a felnőtt létünket, önállóságunkat, vagy éppen mennyit számít a vérségi kötelék. Hiszen Savannah egy idő után már családjaként tekint a kezdetben oly idegen közösségre.
Továbbá a könyv szól a továbblépésről és az ehhez szükséges bátorságról és erőről. Van-e merszünk gyökeresen változtatni az életünkön, hátrahagyni a megszokott szürkeséget, és a fejlődésünket visszahúzó, de egyben biztonságot jelentő buborékot?
Tamira úgy vágott neki a rá hárult feladatnak, hogy nem is volt tapasztalata a vendéglátásban, ám az új Savannah képes volt megbírkózni ezzel.
Itt megjegyzem, bár minden bizonnyal rontotta volna a képet, de én örültem volna, ha Savannah-t többet látom dolgozni. Mármint persze voltak utalások a papírmunkával kapcsolatban, és besegített a személyzetnek és az állatok körül is segédkezett, de sokszor inkább vendégnek éreztem őt a saját szállodájában, mint igazgatónak. (nem mintha tudnám, mit is csinál pontosan egy hoteligazgató, szóval ez csak egy mellékes megfigyelés volt)
Ami a karaktereket illeti, a gyengébb memóriájú olvasók örülhetnek, ugyanis a regény viszonylag kevés karaktert mozgat. Engem nem szokott zavarni a szereplőgárda száma, és itt kifejezetten tetszett ez a mennyiség, mivel egyrészt így méginkább ráerősít a családias hangulatra, másrészt minden szereplő megkaphatta a maga háttértörténetét, megismerhettük a motivációjukat. Des esetén volt egy pillanat, mikor megijedtem, hogy olyan lesz, mint a megszokott romantikus regények megközelíthetetlen, rejtélyes férfi szereplői, aztán rögtön meg is nyugodtam, mikor egyre több információra derült fény a múltjából.
És ha már a romantikát emlegettem… A romantikus szál érzékletesen megírt, de nem erotikusan túlfűtött szál lett. Kimondhatatlanul hálás vagyok, amiért nem volt részletekbe menően leírt szexjelenet, hanem simán rábízta az olvasó fantáziájára. Jópár romantikus könyvet olvastam már, és elkezdtem belefásulni az indokolatlan mennyiségű erotikus jelenetbe, úgyhogy KÖSZÖNÖM! Nagyon, nagyon köszönöm!
Végezetül ami a külsőségeket illeti, véleményem szerint a borító a megnyugtató színvilágával remekül illik a könyv hangulatához. Kifejezetten az a kép, amire jó érzés ránézni egy szürke napon.
Összességében az Örökség egy érzékletesen megírt, varázslatos hangulatot árasztó könyv, mely számos fontos témával foglalkozik, mint például az útkeresés, álmaink megvalósítása, emberi kapcsolataink és kötelékeink. A visszafogott romantikus könyvek rajongóinak, útkeresőknek vagy csak egy kis lélekemelésre vágyóknak kötelező darab.
Az én pontozásom szerint:
Tartalom: 5/5 pont
Karakterek: 4/4 pont
Stílus és nyelvezet: 4/4 pont
Külső: 2/2 pont
Összesen: 15/15 pont
molyos pontszám: 5/5 pont
